Pályám elején 1990-től, egészen 2007-ig hivatásos táncművészként léteztem. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan együttesekkel dolgozhattam Magyarországon és külföldön, mint a Compagnie Pál Frenák, a Bozsik Yvette Társulat, vagy a Szegedi Kortárs Balett.

Közben folyamatosan írtam és publikáltam dalszövegeket, újságcikkeket, blogbejegyzéseket, regényeket (Peet Goodman álnéven), színdarabokat, televíziós sorozatokat, és nagyjátékfilmeket is.

Ha úgy hozta az élet, sosem féltem mindenféle más polgári foglalkozásokat is űzni, a parkolófiútól, a masszőrön vagy a bármixeren keresztül, az edzőig, ami azért nem volt véletlen, hiszen a hivatalos edzői és a masszőri képesítéseken túl rendelkezem még táplálkozási tanácsadói-, illetve szakács bizonyítványokkal is. Ha ezek nem, akkor leginkább fotózok.

A Panelninja egy igazi "örömzenélés" volt a zseniális Magyar Attilával. Amit én leírtam, ő megtöltötte tartalommal, élettel, humorral, és drámával, amiért neki is örökké hálás leszek. Sikerünk egyaránt volt hangos a Budaörsi Játékszínben, a Madách Stúdióban, és a Centrál Színház színpadán is. Nem tudom, hogy előadja-e még valaha, de nagyon sajnálnám, ha nem...